Figyelemprobléma – hiperaktivitás

Figyelemprobléma, hiperaktivitás 

Manapság gyakran halljuk, hogy sok gyermek hiperaktív, figyelemproblémás, vagy mindkettő együtt. Nehéz eldönteni, hogy tényleg ennyire sok gyerek küzd ezekkel a problémákkal, vagy valami más van a háttérben. 

Mit  jelent a figyelemzavar illetve hiperaktivitás a mindennapokban? Diagnózis, mely a gyermekről ad képet, vagy a család szervezettségi nehézsége? Mik lehetnek a jelei? 

Ha idén már a harmadik sapkát kell venni, mert az mindig elveszik, ha a fiók tele van fél pár kesztyűkkel, mert valahogy mindig elkeveredik a másik fél, ha sosincs meg a lakáskulcs, ha gyakran elmarad egy-egy házi feladat, ha nem mindig találjuk a füzetet, tankönyvet, ha reggel derül ki, hogy aznap ünneplőbe kell menni, ha ezerszer kell mindent elmondani, ha a gyermekünk kapcsán gyakran halljuk: “többre lenne képes, de sose figyel oda”, ha képtelenség leültetni az asztalhoz, ha rohangálva eszik, ha szétpakol mindent, de nem játszik semmivel kitartóan, ha csak a tévé, számítógép tudja lekötni, ha az iskolában  érthetetlen módon kihagy, átugrik feladatokat, ha éjjel nem alussza ki magát, ha nehezen alszik el, vagy nehezen ébred fel, akkor jusson eszünkbe, hogy figyelemprobléma vagy hiperaktivitás áll fenn gyermekünknél, de gyanakodhatunk arra is, hogy az életünk nem elég szervezett, nincsenek határok, keretek, vagy azok helyzetről helyzetre változnak. 

Legyen szó arról, hogy gyermekünk valóban küzd figyelemzavarral, hiperaktivitással, vagy arról, hogy rendszertelenül élünk és ez hat így a gyermekünkre, mindkét esetben van segítség.

A figyelemzavar-hiperaktivitás jeleit mutatja az éretlen idegrendszer, a szenzoros érzékenység is. Nem mindegy, hogy egy gyerek az ADHD (Figyelemhiányos hiperaktivitás) tüneteit mutatja, mert nem jól dolgozza fel az ingereket, vagy valóban ADHD van jelen. Ennek differenciálása nagyon fontos szakmai feladat és a mi dolgunk. Vannak azonban olyan segítségek, amik az otthoni, hétköznapi életet teszik könyebbé, íme néhány: 

  1. Napirend:  van-e olyan napirendje a gyerekeknek, ami számukra is átlátható, minden nap ismétlődő elemeket tartalmaz, akár rajzos formában kevés elemmel kifüggesztve a lakás egy jól látható részére. Ez sokat segít, mert támpontokat ad, az egyébként összekuszálódott idegrendszernek. Vannak gyerekek, akiknek az fontos, hogy mi után mi következik, és van, akinek azt fontos tudni, hogy milyen személyek köthetők egy-egy napirendhez. Pl: ki viszi reggel, ki megy érte, ki altatja… Ezt a szempontot figyelembe véve lehet napirendet készíteni – nagyon jó ötletek vannak az interneten képes napirendhez, érdemes keresgélni. 
  2. Szenzomotoros integrációs terápia: mivel a hiperaktivitás és figyelemzavar hátterében általában éretlen idegrendszer áll, fontos ennek összerendezése, melyben segít a szenzoros integrációs torna, amiben nagyon izgalmas eszközök és mozgásterapeuták segítik a gyerekeket, hogy a komoly idegrendszert epítő terápiát játéknak éljék meg. 
  3. Tévénézés, tablet, telefon, képernyő: a képernyőkből olyan sok vizuális és auditív inger bombázza az idgrendszert, aminek a feldolgozására képtelenek a gyerekek. Amennyire csak lehet szűkítsük le a tévénézést – leginkább csak egy 10-15 perces mese, játék legyen a nap része, és az sem elalvás előtt.  Az idegrendszer ugyanis addig nem hagyja elaludni a gyereket, amíg van még feldolgozatlan inger. 
  4. Alvás: a nyugodt alvás kulcsfontosságú. Ha este felpörögnek a gyerekek, akkor nagyon nehéz az agynak eljutni a pihentető alvás fázisába, hiszen az idegrendszer azzal van elfoglalva, hogy a “beletett” ingereket feldolgozza. Esténként csendesedjünk le, lassuljunk le, beszélgessünk, adjunk esélyt lenyugodni. A “menj már fürdeni”, “gyere már vacsorázni”, “öltözz már”, “vetkőzz már”, stb mondatok, bár mindennaposak, de inkább pörgetik a gyerekeket, mint lenyugtatják. Adjunk időt mindenhez (napirend), akkor nem kell majd rohanni este.
  5. Egyértelmű, rövid instrukciók: ha valamit szeretnénk a gyerekektől kérni, vagy mondani neki, akkor guggoljunk mellé, nézzünk a szemébe, és egyértelmű, rövid mondatokkal kommunikáljunk vele. A hosszú litániák között elveszítik a lényeget.
  6. Bevásárlóközpont: minden olyan hely, ahol sok a hang- és fényinger, túlzott terhelést jelent az idegrendszer számára. Amennyire meg lehet oldani, ne tegyük ki ilyesminek a gyerekeket. 
  7. Kommunikáció: a gyermeket körülvevő minden felnőtt közvetítse ugyanazt mind szavak, mind cselekedetek tekintetében a gyermek felé, ne zavarjuk össze ellentétes kommunikációval. (nem jó, ha Anya mást mond, Apa mást mond, vagy nagyon más hangzik el szavak szintjén, mint amit igazából belül érzünk, gondolunk…)
  8. Mozgás: Nagyon fontos, hogy biztosítsunk elegendő mozgást, szaladgálást a gyermek számára a szabad levegőn, erdőben, réten, parkban. Trambulin, hinta, fáramászás, kavicsgyűjtés – nagyon jót tesz a pörgős idegrendszernek.
  9. Családi minták: Nézzük meg, hogy a szülők, a közvetlen családtagok személyisége mennyire pörgős, lobbanékony, intenzív. Ez a fajta működés mintát hordoz a gyerekek számára, ezt sem szabad figyelmen kívül hagyni. Csak olyasmit várhatunk el a gyerekektől, amit magunk is képesek vagyunk megtenni. Ha mi robbanékonyak vagyunk, akkor hiába kérjük a gyerektől, hogy tűrtőztesse magát, nem fog neki sikerülni, hisz nem lesz mintája arra, hogy ezt hogyan tegye. 
  10. Tiltás, szidás: a hiperaktív, figyelemproblémás gyerekek esetében nagyon nehéz azt a reflexet kiiktatni a család életéből, hogy a gyermekre mindig mindenért – az aggódás és a rossz tapasztalatok, berögződések miatt – folyamatosan rászólunk. “Ezt sem szabad, azt sem szabad, ezt se így csináld”, stb… Próbáljunk csak akkor tiltani, ha valami valóban veszélyes és tényleg nem szabad. Mindenért ne szóljunk rá a gyerkekre. (pl: otthon ne rohangáljon – de ezt csak akkor várhatjuk el, ha valahol azért rohangálhat, mondjuk a téren, parkban, kertben, de akkor ott ne szóljunk rá ezért.)
  11. Lakás: ha a gyermek környezete rengeteg ingerrel van telítve, az leterhelően hat az idegrendszerre. A gyerekszoba akkor a legjobb, ha nincs elől rengeteg játék. Csoportosítsuk a játékokat egyszínű dobozokba, a gyermek számára értelmezhető módon jelezzük, hogy melyik dobozban mi van (például autót rajzolunk az autós dozozra, építőkockát arra, amelyikben az építőjátékok vannak, stb..). Bizonyos időközönként cserélgessük a játékokat, így elkerülhetjük, hogy mindig minden játék elől legyen. 
  12. Tanulórész, tanulási idő: A gyermek íróasztala, tanulóhelye legyen minél rendezettebb. A figyelemproblémával küzdő gyermek nehezen tanul egyedül, hiszen minden inger eltereli a figyelmét. Próbáljunk olyan időt és olyan helyet találni, amikor és ahol a legnyugodtabb, legcsendesebb körülmények állnak rendelkezésre a tanuláshoz. Ne szóljon a tévé, radió, ne a kistesó kezéből/szájából kelljen kiszedni az írásfüzetet, színes ceruzát… 
  13. Feszültség: A szülők közötti feszültségre nagyon érzékenyek a gyerekek, különsen a szenzoros, figyelemproblémás, hiperaktív gyerekek. Mindenhol van persze feszültség, nem lenne életszerű azt tanácsolni, hogy mostantól ne legyen… De elmagyarázhatjuk a gyerekek életkorának megfelelő szinten, hogy feszült vagyok, ne haragudj, vagy most egy kis időre van szükségem, a gyerekek – ha a viselkedésükkel nem is tudják ezt lekövetni, de mégis fontos tudniuk, hogy nem ők okozták a feszültséget, hanem mi hoztuk haza azt. 

Nagyon fontos, hogy mindezen pontok mellett még számtalan otthoni tipp, tanács, terápia lehet, ami segíthet, és azt is fontos tudni, hogy ezek mindegyike nem illeszthető rá minden családra, meg kell találni a mi családunkra leginkább ráillő szabályokat, rendszert, terápiát, módszereket.  Ha elbizonytalanodnak szülőként, mert nem válnak be a tippek, ha nagyon elfárad a család, érdemes szakembert felkeresni és tanácsot kérni, ami kifejezetten a mi családunkra szabott segítség.