„Kérdések, amit nem tudnak feltenni senkinek…” – Üzenet a pedagógusoknak

“Eszébe jutottak a saját egykori tanárai, a szép Kriszta néni általánosban, még csak igazán fiatal sem volt, legalábbis az ő gyerekmércéjük szerint, így visszagondolva talán harmincöt körül lehetett, mégis mindenki gyönyörűnek látta, mert irodalom órán lehetett vele beszélgetni. Vagy a középsuliban Agárdi tanár úr, aki hamar belátta, hogy a fizika iránt nem érdeklődnek, de rengeteg más dolog foglalkoztatja őket, így beszélgetve lavírozta végig velük a tanéveket a tananyag és a kérdéseik között. Kérdések, amiket nem tudnak feltenni senkinek, s ő megpróbált válaszokat adni. Grafit most arra gondolt, mennyire nehéz dolga lehetett a szép Kriszta néninek és a jóságos Agárdi tanár úrnak. Ne mondjanak semmi olyat, amiből baj lehet, mégis valahogy velük, mellettük legyenek. Most, hogy ő lett az a tanár, akitől kérdeznek, egyszeriben fel akart nőni ehhez a feladathoz. Ahogy korábban nem tudta volna elképzelni magát tanárként, most olyan hirtelen akart volna jó tanár lenni. Talán nem is annyira tanár, mint jó.”

 /részlet Szeifert Natália: Mi van veletek, semmi? című regényéből/

 

Embert próbáló napok vannak mögöttünk, és még több kihívás előttünk. Nem tudjuk mi lesz a következő váratlan esemény, ami miatt alkalmazkodnunk kell egymáshoz, változtatnunk kell egymásért. Rémisztő hírek jönnek Európa országaiból, minden reggel és este készenléti állapotban vagyunk. Kérdésből minden nap több, egyértelmű válaszokból viszont nagyon kevés van. 

Az ember életében a biztonság érzése nem adott – a környezet aktív szereplő abban, hogy mi biztonságot élünk-e meg, vagy sem. Amikor megszületünk, édesanyánk táplál minket, ölelése megvéd a hidegtől, az idegenektől, a családunk vigyáz ránk. A bölcsődében és az óvodában gondozókra, pedagógusokra vagyunk bízva, mert nincsenek ott a szüleink. Az iskolában a tanárok jelentik az igazodási pontot, hiszen a bölcsek kövét hordozzák – gyermeki szemünkben biztosan… és amikor a matek lecke felett görnyed apa és anya, akkor szerintük is….

A szülők mellet ezért Ti, pedagógusok, nagyon fontosak vagytok, hogy biztonságban érezze magát minden család, minden gyerek. 

A digitális távoktatásra való átállás – főként szombatról hétfőre, emberfeletti próba! Pontosan értjük, hogy mivel küzdötök nap mint nap, mert mi a Bárányfelhő Fejlesztőközpontban is csak azon dolgozunk éjt nappallá téve, hogy minden fejlesztési folyamtunkra találjunk egy online térben végezhető alternatívát, és még vannak hiányosságok… Mióta megalapítottuk a Bárányfelhőt, sokszor gondolkoztunk már együtt Veletek, beszélgettünk egy-egy gyerek kapcsán. Álljunk egymás mellett ezekben a nehéz napokban!

Hiszünk benne, hogy szebb, kreatívabb és összetartóbb világot hozhatunk létre. Olyan országot, ahol a szülők és gyerekek újra tisztelettel és bizalommal fordulnak majd a pedagógusok felé. Olyan országot, ahol a pedagógus társa a szülőknek a gyermek mentális egészségének megőrzésében. Olyan országot, ahol mindenkinek van sikerélménye a tanulásban. Olyan országot, ahol a „tudásszerzés” szó csillogást, és nem könnyeket csal a szemekbe. A kulcs a Mi kezünkben is ott van ehhez.

Ebben az időszakban a Mi életetünkben is rengeteg feladat van. Ahogyan Nekünk is sok minden felborult a mindennapi életetünkben, úgy a családok is bolyonganak a teendők sűrűjében. Nem baj, ha nem most haladunk a legtöbbet a tananyaggal. Kommunikáljatok a családokkal Ti is, mert vannak sokan, akiknek nehezen megy az otthoni tanulás. Bíztassátok a szülőket, csak Mi vagyunk most segítség nekik ebben! A gyerekeket most lehet és kell is arra ösztönözni, hogy megtanuljanak tanulni –  ami jobb befektetés, mint több oldalas feladatlapokat összeállítani.

Nem várhatja el senki Tőletek, hogy makulátlan digitális oktatók legyetek. Mi fejlesztők és terapeuták sem. Azt azonban ne felejtsétek el, hogy időnként emberként és támaszként is csak Ti vagytok a gyerekek mellett! Sajnos nem mindenki él óvó, gondoskodó családban – ha egyáltalán családban él. Vigyázzatok most úgy a diákokra, hogy kötetlenebbül beszéltek velük, meséljenek jó dolgokat a hetükből, mondják el mivel nehéz megküzdeni otthon.

Erre mindennél nagyobb szükség van. Az egész emberiség házi feladata most a gondoskodás, az odafigyelés gyakorlása.