Tóth Zsuzsa portré - Bárányfelhő Terápiás Központ

Megbillen a világ. Megváltoznak a napjaink a következő időkben - és nem tudjuk, hogy merre visz majd ez a változás. Vannak azonban dolgok, amik nem változnak. Ilyen például, hogy a gyerekeket meg kell nyugtatni, vigyázni kell rájuk, biztosítani kell őket arról, hogy tudunk rájuk vigyázni - akkor is, ha nem tudjuk, mi fog történni. Előttünk sok olyan generáció nőtt fel, akik bizonytalanságot, félelmet adtak át a következő generációnak. Próbáljuk meg most máshogy. Próbáljunk meg most úgy átmenni ezen, hogy amennyire lehet, nem félelemből cselekszünk, hanem odefigyelésből.

Mit tehetünk:

1. Őszinte kommunikáció – Mondjuk el a gyerekeknek, hogy mi történik, pánik nélkül, a lehető legegyszerűbben. Pl: “Van egy betegség, ami miatt most mindenkinek jobban kell vigyázni magára és másokra. Az a legjobb, ha itthon maradunk, mert így tudjuk ezt a legbiztonságosabban megtenni.” Mondjuk el nekik, hogy vigyázunk rájuk, hogy nem kell félniük, válaszoljunk a kérdéseikre. Ami fontos még: lesznek olyan kérdések, amikre nem tudjuk a választ, ezt is mondjuk el őszintén. A gyerekeknek még nem kell tudni, hogy a kormány alkalmas-e vagy sem, nem kell tudni, hogy a kórházak felkészültek-e vagy sem, nem kell tudni, hogy mennyi pánikszerű hír kering – a nagyobbak, akik az interbeten szörfölnek, így is túl sokat tudnak már – őket is nyugtassuk meg, magyarázzuk el milyen fontos megtanulni, hogy nem minden igaz, amit a neten olvasnak.

2. Napirend – Minden hozzánk járó család jól tudja, hogy mennyire fontosnak tartjuk a napirendet, a rendszert az életünkben, a gyerekek életében. Talán sosem volt olyan fontos ez, mint most, hogy egész nap otthon lesznek a gyerekek. Készítsetek napirendet, mi lesz hétfő délelőtt, mi lesz délután, mit csinálunk majd kedden és mit szerdán. Rajzoljátok, írjátok le, hogy mikor van “képernyő/kütyüidő”, mikor van reggeli, ebéd, vacsora, mikor van közös mesenézés, társasozás és mikor van olyan, hogy privát idő – ezt is írjátok/rajzoljátok bele a napirendbe! Nem azt jelenti az elkövetkezendő pár hét, hogy 24 órában szórakoztatni kell a gyerekeket. De szólhat arról, hogy megtanulunk együtt lenni jól. Hogy megtanuljuk elfoglalni magunkat és ezt megtanítjuk a gyerekeknek is. Hogy a szülők is leülhetnek olvasni és a gyerekek is segíthetnek a főzés előkészítésében.

3. Családi élet – A gyerekek otthon lesznek, annyit lesznek együtt a családok, mint talán még nem voltak – főleg, ha valódi karantén lesz, amikor már kimenni sem lehet.  Sokan aggódtok, hogy hogyan lehet ezt majd bírni, mert eddig a napi 1-2 óra együttlét is sok konfliktust hozott. Legyen – amennyire lehet – mindenkinek egy privát kis tere, a gyerekek meg tudják tanulni, ha megtanítjuk nekik, hogy amikor abban a bizonyos fotelban ülök, akkor magamban szeretnék lenni. Ettől senki nem lesz rossz szülő. Kell időt teremteni arra is – jobban, mint valaha – hogy a felnőttek egymással is tudjanak beszélni, erősíteni és megtartani egymást, hogy a gyerekeket is meg tudjuk tartani, amikor megbillen a világuk. Nyugodtan lehet azt mondani a gyerekeknek, hogy “most kicsit foglald el magad, (vagy unatkozz nyugodtan), nekünk, felnőtteknek most beszélnünk kell egymással”. Szeretném hinni, hogy ez a megváltozott helyzet közelebb hozza egymáshoz az embereket, mert lett egy közös cél: meg kell küzdeni egy ismeretlen kihívással. Szerintem együtt könyebb.  

4. Kapcsolatban maradni a külvilággal – tudom, nem ugyanolyan (De mi lesz vajon ugyanolyan, mint eddig…?), de felhívhatjátok egymást skype-on, vagy bármilyen ismert online felületen és beszélgethetnek a gyerekek is egymással, megoszthatják egymással, hogy mit csináltak aznap, adhatnak egymásnak ötleteket. A gyerekek rugalmasak, hamar meg fogják találni az új kapcsolódási formákat. 

5. Internet – A napirendnél már beszéltem róla, de kiemelten fontosnak érzem, mert most óriási veszélye van annak, hogy a virtuális világ átveszi az uralmat.  A gyerekek szűrés nélkül fogják a legfélelemkeltőbb posztokat, híreket elolvasni, és bár ez sok munkát fog adni később a terapeutáknak, talán jobb, ha megelőzzük… Ne engedjük a gyerekeket állandóan kütyüzni, legyen meg ennek az ideje, de annál nem több, mint amit kitűzünk, Pl: napi 1 óra. Ne vegye át a virtuális valóság a beszűkült valódi világ helyét. Hagyjátok unatkozni a gyerekeket a valódi világban, semmi bajuk nem lesz tőle, sőt! Fejlődik a kreativitás, alakul a megküzdés, megtanulnak megbírkózni a frusztrációkkal. 

Megmondom őszintén, vártam valamire, ami változást hoz. Engem nagyon szomorúvá tett, hogy milyen lazán bántjuk már egymást családon belül és kívül. Szeretném, ha szelídebb világra ébrednénk, amikor ennek a mostani krízisnek vége van. Szerintem rajtunk múlik. 

Tóth Zsuzsa

szakmai vezető, gyógypedagógus, családterapeuta