Lehet-e azt a kapcsolatot, ami terapeuta és gyerek között kialakul, az online térben is tartani? Ez volt az első gondolatunk, amikor a karantén bevezetéséről megérkeztek az első hírek. Azóta sok idő telt el, és félelem nélkül mondhatjuk, lehet. Vagyis minden erőnkkel ezen vagyunk. De nem könnyű… Tóth Zsuzsa, szakmai vezető személyes hangvételű beszámolója a Bárányfelhő digitális átállásáról. 

Most, hogy 5 hete bezárt a Bárányfelhő, megosztom Veletek, hogy miken mentünk keresztül, hogyan álltunk át OnlineBárányfelhő üzemmódra.

Voltak olyan terápiák, amikről azt gondoltuk, hogy szinte lehetetlen online módon megvalósítani (gyógytorna, mozgásfejlesztés, egyéni pszichológia gyerekeknek, szociális-kommunikációs csoport), és voltak olyan fejlesztések, amikről úgy éreztük, hogy nem lesz olyan nehéz (felnőtteknek szóló konzultációk, iskolára való felkészítés, logopédia, részképességek fejlesztése, tanulás segítése – Józsi (Soha József, tanulástechnika tréner) tudása sosem volt talán ilyen életmentő). Érdekes volt látni, hogy nem minden alakult úgy, ahogy elterveztük!

Álmunkban sem gondoltuk volna például, hogy Judit (Benedek Judit, gyógytornász) online is képes mászni tanítani egy babát vagy Viki (Oroszi Viktória, gyógypedagógus) simán összefog online is tündéri autizmussal élő gyerekeknek egy szoc-kom csoportot. Vagy hogy Szilvi (Kovács Szilvia, gyógypedagógus) pillanatok alatt digitalizálja a fejlesztő és vizsgáló eszközöket, hogy Fanni (Szoljár Fanni, DSZIT terapeuta) még a legkisebbeket is képes beszédre ösztönözni online. Hogy Enikő (Szűcs Enikő, pszichológus) simán kártyázik, mesél, bábozik játszik online, és Zsófinak (Molnár Zsófia, logopédus) sem akadály a képernyő, ha nyelvlökéses nyelés terápiát kell csinálni – és még sorolhatnám…

Nehézségek is vannak persze. Aggódunk, hogy mi lesz azokkal a családokkal, akik nagyon nehezen kezelhető gyerekekkel élnek együtt, mi lesz azokkal, akik elveszítik az állásukat, ahol nagyon nehéz a digitális oktatásra átállni. Mi lesz az olyan apróságokkal, akiknél nagyon fontos lenne, hogy ne szakadjon meg a fejlesztés (pl. beszédindítás, DSZIT), hiszen az idegrendszer nem vonult karanténba…

És igen, bevallom, Terivel (Simon Teréz – szívünk-lelkünk) sokat számoltunk és sokat beszélgettünk arról, hogy mi lesz akkor, ha… de ilyen nem lesz. Túl fogjuk élni, és amikor újra kinyithatunk, akkor gazdagabbak leszünk sok tapasztalattal és tudással. Nem kell többet azt mondanunk a külföldön élő családnak, hogy sajnos nem tudunk segíteni, vagy a vidéki családoknak, hogy sajnos a lakóhelyüktől csak nagyon messze tudunk szakembert ajánlani!

Az online tér nem pótolja a személyes találkozást, ezt nem is kell magyaráznom, biztos mindannyian érzitek. De nem csak bezár minket ez a helyzet, hanem kinyit ajtókat: hogy amikor majd újra együtt lehetünk, olyan családoknak is lehetőséget adhassunk, akik eddig nem értek el terápiás lehetőséget.

Köszönjük, hogy az online térben is velünk vagytok/lesztek! ️